Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti
mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó
pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi
kollegát kérték fel a mesemondásra.
-Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves
szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli
felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a
röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
-...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint
ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes
halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.
Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után
hagyta el a stúdiót:
-...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...