áíóíóíőáŰŰVelma Kelly:

Jöjj el hát, ma rád Chicago vár

Csak tánc és jazz!

Ma éjjel, hé-, hé- hé, ma kell egy jó balhé!

Csak tánc és jazz!

Vár egy bár, oly cinkes, bűnös hely

Ott a véred forr, ha majd a dob ráver,

Vedd fel a szűk szoknyát, Had gyújtson jól alá

a tánc és jazz!

Csábos blúz, selymes, átlátszó

Csak tán és jazz!

Úgy hív egy lassú blues, igéző, csábító

Csak tánc és jazz!

Vár egy tánc, oly szexi, szédítő

S már fent a mennyben jársz

Mint égbe vágott kő!

Vár még egy pár dobás, Az élet ráadás!

Csak tánc és jazz!

Hé-, hé- hé, ma kell egy jó balhé!

Csak tánc és jazz!

Jöjj el hát, ma rád Chicago vár

Csak tánc és jazz!

Ma éjjel, hé-, hé- hé,

Ma kell egy jó balhé!

Csak tánc és jazz!

Vár egy tánc, oly szexi, szédítő

S már fent a mennyben jársz

Mint égbe vágott kő!

Vár még egy pár dobás,

Az élet ráadás!

És csók és szex!

Száz bomba esküszó az ígéret

Csak tánc és jazz!

A főtémához kell a kíséret

Csak tánc és jazz!

Jó az élet, jól használd ki

Rá se ránts, ha megdug bárki

Jó kis hecc, kis bébid lesz

És csók és szex!

Várj, nincs férjem még!

Így az élet szép,

Csak tánc és jazz! Ez van!

Itt állok én, védtelen nő

És nem érhet baj, míg mellettem ő!

Egy drága jó, igazi maci vár rám

Dzsungel a föld, rossz a világ

Van védelmezőm, ha akárki bánt

Egy áldott jó, igazi maci vár rám

Ő nem nagy ész, nem bátor vitéz

Még ágyban sem nagy Don Juan

Bár telke az nincs, De a lelke az kincs

Minden, ami egy asszony kíván!

Mert ő csak énértem él és csókokat kér

Bánat és gond, nem törhet rám,

Ha mackó király mellettem áll

Míg élek én, szívem egyet kíván

Egy darab, arany, csacsi, maci vár rám

Egy áldott jó, igazi maci vár rám

Egy drága jó, igazi maci vár rám

Még ágyban sem nagy Don Juan

Ó, az alávaló, vén árulkodó

Gaz besúgó, még annál is több!

Csak beköp egy nőt, a vén spicli dög!

S ha felkötnek majd, legalább tudják, hogy miért lógok a fán

Egy darab, valag, beszart alak vár rám!

Puff! Hat! Kuss! Uh uh! Ciceró! Lipschitz!

Puff! Hat! Kuss! Uh uh! Ciceró! Lipschitz!

Puff! Hat! Kuss! Uh uh! Ciceró! Lipschitz!

Puff! Hat! Kuss! Uh uh! Ciceró! Lipschitz!

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!

Letépett ő egy szál rózsát!

Csak kézbe vette és félre tette,

De a rózsa szúrt és ő rosszul járt!

Puff! Hat! Kuss! Uh uh! Ciceró! Lipshitz!

Némely embernek elviselhetetlen, sőt

Kibírhatatlan szokásaik vannak.

Itt van például az én Burniem,

Aki úgy imádta a rágógumit.

De nem ám az akármilyet, á, nem!

Hanem a pukkasztósat!

Amitől ő olyan szép lassan felfújódik

És aztán puff! Kipukkad…

Hát aznap is így volt és én baromira

Be voltam rágva valamiért,

Vágytam volna egy kis megértésre.

Mikor is haza megyek, és látom,

Hogy Burnie ott fekszik a nappaliban.

Tévét néz, sört vedel, és rág, és fúj és PUKKASZT!

Mire mondom neki: “Te, Burnie! Ha még egyszer

Elpukkasztod azt a rágógumit…” És elpukkasztotta!

Na, akkor én levettem a puskát a falról,

És leadtam neki két figyelmeztető lövést…

Egyenesen a feje közepébe!

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!

Letépett ő egy szál rózsát!

Csak kézbe vette és félre tette,

De a rózsa szúrt és ő rosszul járt!

Salt Lake city-ben ismertem meg Ezekiel Youngot

Azt mondta, hogy nőtlen, így hát rögtön egymásba szerettünk.

Jaj, nagyon szépen éltünk.

Ő reggel elment, este hazajött én töltöttem neki egy pohár italt

És aztán megvacsoráztunk. Olyan volt az életünk,

Mint két és fél szoba mennyország! És akkor megtudtam:

Még, hogy nőtlen! Hat felesége is volt a büdös mormonjának, hat!

Aznap este is… Hazajött, én töltöttem neki egy pohár italt, mint rendesen…

Csak hogy, némely pasas szörnyen rosszul bírja… az arzént!

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!

Letépett ő egy szál rózsát

Élőben nulla, így vérbe fúlva

Hogy csúnya hulla, így most már jó!

Szóval! Állok a konyhában, és éppen a csirkét trancsírozom vacsorára.

Ahogy az egy rendes háziasszonyhoz illik.

Amikor beront a férjem. A Wilbur! Egy merő féltékenységi rohamban.

“A tejesemberrel keféltél!” Ezt ordítja.

Mint akinek teljesen elment az a maradék józan esze is.

“Én?” Én éppen, hogy csak annyit kérdeztem meg tőle:

“Édes, aranyos tejesember! Biztosan már nagyon-nagyon elfáradt a

sok munkától,

Nem akarna esetleg egy kicsike időre lefeküdni?”

-“Kuss! Tudom, hogy keféltél a tejesemberrel!”

És aztán, beleszaladt a késembe! Tízszer egymás után!

Csak kézbe vette és félre tette,

De a rózsa szúrt és Ő rosszul járt!

Mit keresek, én itt?

Azt mondják, hogy a híres Lakem le fogta, a férjemet én meg lecsaptam a fejét.

De nem igaz, én ártatlan vagyok.

Nem tudom, miért mondja Uncle Sam, hogy én tettem.

Próbáltam a rendőrségen megmagyarázni, de nem értettek meg...

Te tetted?

Uh uh! Én nem bűnös!

Úgy kellet néki, úgy kellett néki!

Letépett ő egy szál rózsát!

Csak kézbe vette és félre tette!

A rózsa szúrt és ő rosszul járt!

Húgommal Veronicával volt egy jó kis lokál számunk.

És a férjem, Charlie is velünk járta az országot!

A számnak az volt a vége, hogy meg csináltunk húsz ugrást,

Rettentő gyorsan. Cigánykerék, flip - flap, szaltó, dupla szaltó!

Szóval így, egyiket a másik után!

Azon a bizonyos éjszakán éppen Ciceróban voltunk.

Hárman üldögéltünk a szálloda-szobában.

Kicsit piáltunk, hülyéskedtünk, meg minden.

Aztán elfogyott a jég. Mire én lementem, hogy hozzak.

Visszamegyek, kinyitom az ajtót, hát mit látok:

Charliet meg Veronicát, amint épp egy új számot gyakorolnak:

A 69-est! Esküszöm, hogy sokkot kaptam!

Tisztára fekete lett előttem a világ! Semmire sem emlékszem!

Csak amikor már a vért mostam le a kezemről…

Akkor döbbentem rá: “Te jó isten! Ezek meghaltak!”

Úgy kellett nekik! Úgy kellett nekik!

Letéptek ők egy szál rózsát!

Élőben nulla, így vérbe fúlva

Két csúnya hulla, így most már jó!

Úgy kellett nekik! Úgy kellett nekik! Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!

Letéptek ők egy szál rózsát! Sok sanda férfi oly rosszul járt!

Élőben nulla, így vérbe fúlva Így lett a tangó, egy cella tangó!

Két csúnya hulla, így most már jó Még vár a smasszer a kulcslyuknál!

Úgy szerettem Ali Lipshitzet, hogy arra nincs is szó!

Igazi művész volt, érzékeny, finom ember… Egy festő!

De lelki zavarokkal küzdött szegény!

Folyton kereste önmagát!

Minden este el is ment, hogy megkeresse önmagát,

De nem önmagát találta meg.

Hanem Jennyt, Maryt, Junyt… meg Thomast.

Úgy is mondhatnánk, hogy művészi nézeteink különböztek.

Egyik reggel is épp ezen… vitatkoztunk.

Ő borotválkozott, én közbevágtam!

A rohadék! A rohadék!

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!

Sok sanda férfi oly rosszul járt

Így lett a tangó, egy cella tangó

Még vár a smasszer a kulcslyuknál

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!

Sok sanda férfi oly rosszul járt

Ő lett a vesztes, a sírkeresztes!

Fekete földben egy árok vár!

Mennyi pelyhes pipi van itt bent!

Én őrzöm őket és ez jót jelent!

Jó tyúkanyóként gondom úgysincs más

Csak néhány jó tanács,

De ingyen nincsen kotkodácsolás!

Légy énhozzám drága,

Gyöngéd és oly jó

Mama nem túl drága,

Mégis épp oly jó!

Nem kell érte hála, Az korrupció!

Egy zsák apró bankó, csúszópénznek jó!

Légy bőkezű és rád vigyáz

Az ég ott fent és én!

De kettőnk közt csupán az ég ,

Jóléti intézmény!

Kenni vagy nem kenni?

Nagy kérdés, ez tény

Kenni kell csak kenni

Jól jár más és én!

Hát, a saját hátunk, mosni túl nehéz

Mossuk egymás hátát, nem kell hozzá ész!

Jó a szappan helyett, két fonódó kéz

Egymást a két fürdős érti jól és kész!

Légy bőkezű és rád vigyáz

Az ég ott fent és én!

De kettőnk közt csupán az ég

Jóléti intézmény!

Kenni vagy nem kenni?

Nagy kérdés, ez tény

Kenni kell csak kenni

Jól jár más és én!

Nekem nem kell hálapezsgő

Na az korrupció

Kis kéz küldi kéznek

Csúszópénz az jó!

Származása?

Jó családból!

Ifjúsága?

Mint egy álom!

És az apja?

Lent a sírban!

Zárdában nőtt fel szegény,

Mint Aquinói Szent Teréz

Lány vagy asszony?

Fifty- Fifty!

Van húsz éves?

Éppen annyi!

Hát mi történt?

Jött egy férfi!

Azt mondta, hogy mennybe visz

A gyönge nő, de könnyen hisz

És a másik?

Jó barát csak.

És miért lőtt rá?

Mert úgy féltem!

Rém dühös volt?

Mint egy őrült. Kértem én, hogy távozzon.

Mi mást tehet egy jó asszony?

Hát mi történt?

Nem volt észnél.

És a pisztoly?

Persze kéznél!

Rettegett ő?

Mint egy kis nyúl.

Látta ő a végveszélyt és együtt nyúltak fegyverért!

Ó, együtt, együtt nyúlt a kéz

A férfikéz, a női kéz és kész!

A fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, ő és én!

Ó, együtt, együtt nyúlt a kéz

A férfikéz, a női kéz és kész!

A fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, ő és én!

Hát így érthető, jól fel mérhető!

Tankönyv példa ő, oly jól érthető

Ő a gyönge nő, síró könnyező

Mert ő nem bűnös, szédelgő

Legfeljebb tévelygő!

Hát most hogy lesz?

Jó az isten!

Tán meg bánta?

Hát még mit nem!

Végső érve…

Én azt mondom, számomra csak egy a fő,

Én meghalnék, csak élne ő.

És?

A bűnös

Mi?

Jazz és a Whisky

És?

És a férfi

És?

Támadott

És kész.

S itt a mentség

Hol?

Nem kell mentség

Miért?

Együtt nyúltak fegyverért!

Hát így érthető, jól fel mérhető!

Tankönyv példa ő, oly jól érthető

Ő a gyönge nő, síró könnyező

Mert ő nem bűnös, szédelgő

Legfeljebb tévelygő!

Ó, együtt, együtt nyúlt a kéz

A férfikéz, a női kéz és kész!

A fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, ő és én!

Ó, együtt, együtt nyúlt a kéz

A férfikéz, a női kéz és kész!

A fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, a fegyverért, ő és én!

A név, mit áhítattal, ez az én nevem: Roxie.

A név, a nő mit nem felejt, az persze, hogy Roxie.

Most nézd te hát ezt a nagy csodát,

jó bőr marcipán, édes és bronz,

gyönyörű lábon járó test,

csábít, szédít, őrjít és vonz.

Egy kóbor kis házmester lány, így lett a nagy Roxie.

Jó és rossz híre égig szállt.

Csak egy-két, csip-csup gyilkosság,

és ájult módon suttogják: Roxie, Roxie.

És tudják mi a pálya? Én világéletemben mulatóban szerettem volna dolgozni.

És most, hogy híresség lettem, felbérelek egy fiút, aki emelget. És mosolyog rám.

Nem is egyet, kettőt! Kettő sokkal jobban mutat.

Roxie, nagyban kell gondolkodni: felbérelek egy egész tánckart!

Közelebb fiúk, még közelebb, még közelebb, ez az.

Egy százas bankót ér egy pénz, ha rajta van Roxie.

Így szól az ünneplő jó nép: Élj boldogan, Roxie!

Gyönyörű latex a dressz, az lesz a szex, mindenki mámoros lesz.

Itt a völgy, ott a domb, erre gong és arra gong, és ráadásul két bársonycomb.

Sztár lettem, akit imád a közönség, és a közönség, akit imádok,

és én azért imádom a közönséget, mert a közönség is imád engem.

És a közönség viszont azért imád engem, mert én is imádom a közönséget.

És ez azért van, mert egyikünk sem kapott elég szeretetet kiskorában.

És ezért kellek nekik én.

Lábain is gyémántláncot hord, ha táncol ő, Roxie.

Ó még a sztárok közt is sztár.

Sherley McLaine, ó szegény, tőle autogramot kér, éljen Roxie,

Hát! Na mi van, mentek? Na jó, szia. Puszi! Szia! Helló! Hát valahogy így.

Kishúgom és én együtt léptünk fel

Kishúgom és én a csúcsra értünk fel

Kishúgom és én elfújtunk egy dalt

De kishúgom sajna, ukk-mukk-fukk, meghalt!

Akkor bőgtem én és eltorzult a szám!

Lehet még egyszer új partnerrel,

Ilyen tip-top páros szám?

Most ő! Majd én! Majd mi!

Bár tudnám egyedül én!

Most ő! Majd én! Majd mi!

Bár tudnám egyedül én!

Ő szól: Kérhetsz egy nagyot

Csak férfit!

Ő szólt: Macska vagy miau?

És tombolt már a publikum.

Aztán ding-dong forrong lenn a lokál

Csókot dobnak, a taps, zene száll!

S közben ő két vállamon áll

És ezt partner nélkül játsszam el én?

Ő szólt: Fújd a trombitát!

Hát tessék!

Én meg, hozzá szteppelek!

Ketten, együtt jobban megy!

Most ő! Majd én! Majd mi!

Sok lelkes hapsi felkiabál:

Itt van végre egy igazi szám!

És őrjöng, tapsol, lenn a lokál

Erre mi:

“Jól van fiúk, hazamegyünk.

De előtte, itt egy kis útravaló!”

És ezt, tök egyszerre csináltuk!

Mert a szóló nő nem számít

De a kettő az már csábít

Tőled függ egy világszám itt

Most már!

Tűsarkon miért jár a nő?

Bár sántikál, oly feltűnő

S bár bütyke nő, oly büszke ő

Hogy észre vedd!

Miért hord a férfi bőr ruhát?

A sok ficsúr meg szőrcsuhát?

És mindezt azért játssza meg,

Hogy észre vedd!

Légy angyal, ördög

Őrült vagy svihák

Légy jó vagy rossz

Csak bámuljanak rád

Csak nálam múlik el úgy évre év

Hogy semmim nincs…

Mint ez a gúny… név

Celofán, ó, miszter celofán!

Olyan átlátszó lett a fapofám

Rám néznek és nem bánják

Még meg sem látják,

Hogy itt egy élőlény

Így lettem Celofán

Miszter Celofán

Szín- és szagtalan

Mint a celofán

Hát kérlek szépen, lassan

Nézz át rajtam

És aztán bátran lépjél rám

Miért jár a kandúr bajszosan?

Kis macska miért néz pajkosan?

Kis prém kabátot hord az eb,

Hogy észre vedd!

Miért hord a hentes bőr övet?

A dámán flancos öltözet

A tollas kalpag integet

Hogy észre vedd!

Az út mentén a csipkedő csalán

Úgy tűnik fel, hogy megcsíp igazán

Egy kis poloska csipked úgy szintén

És milyen masszív, nem oly passzív

Lény, mint Én!

Szívem átlátszó, zacskó celofán

Rám néznek és meg sem bánják

Még meg sem látják,

Hogy itt egy élőlény

Szín- és szagtalan

Mint a celofán

Rám néznek és nem bánják

Még meg sem látják,

Hogy itt egy élőlény

Így lettem celofán

Miszter Celofán

S ha bárhol bárki lát

Rajtam lépjen át!

Én bennem nincsen jelleg

Úgy sem kellek

S ha bárki bárhol lát

Rajtam lépjen át… némán!

Csináld a nagy hókuszpókuszt

Fűzd az agyakat!

Kicsit hazug vagy

Hát az nem segít

Nagyot, hazudj,

És komplett elhiszik, Etesd a sok lótuszfaktuszt

Szórd a hamukát

Mindig a fennkölt

Eszmék papja légy!

Míg ők az áment rábólintják

Győz a humbug, győz a gazság,

Győz a butaság, Ilyen ez a világ

Csináld a nagy hókuszpókuszt

Kell a szavalat

Teli pofából nyomd a szöveget

Járjon a szád, mint a kacsa segg

Bevált a nagy sírás-rívás

Bőgd el magadat

Más arcra könnyed

Könnyen könnyet csal

Játssz egy kis szüzet

Játssz egy árvát

Játszd el Chaplin

Vak kislányát!

Játszd meg magadat

Ettől döglik a hal.

Csináld a nagy hókuszpókuszt

Szépen hízelegj

S a főnök úrnak – bár nem vagy buzi -

Jobbról és balról jár egy nagy puszi!

Pökhendi mód, habzó szájjal

Játssz egy ripacsot

A vége az lesz

Paff lesz már a nép

Polgári erkölcs, az csak maszlag

És ha nem blöffölsz, rád sem basznak

Győz a hülyeség,

Áldást ad rá az ég!

Csináld a nagy hókuszpókuszt

Játszd meg magadat

Mert minden hátsó ajtó nyitva áll

Légy csirke tolvaj vagy főgóré

Ha jó a nexus, minden oké

Győz a boríték – Bélelt boríték

És ha nem elég, Győz a korrupció!

Magadnak élsz, és csak önmagadért

Jó barát úgysincs, más

Jó szót ne várj! Semmit se várj!

Ne szavakban bízz, csak magadban bízz

jó barát úgysincs más!

Segítőkéz, mit oly régen vársz

Az egy van és meg nem csal

Mert az, a zálogház!

Ó, álmodozó, tébolyodó

Jó szót, aki vár! Így, jót aki vár!

Miért hallgass, ha kell

Hát hallgass, ha kell

Ez ősi szabály

Tíz körmödben bízz, ez jó számítás

Hisz jó barát úgysincs más!

Légy rámenős, oly gyémánt kemény

Nem fontos más, ami számít:

Én! Én! Csak én! Csak én!

És én! És én!

Önző, ha kell! Légy álnok, ha kell!

Ha bármit is vársz, azt így éred el

Hát magadtól várj, jó szót, bíztatást!

Hisz jó barát úgysincs más!